Igy készül: teszel még egy utolsó próbát a kutyáddal, hogy hátha megeszi a múlt heti töpörtyűt. Ledobsz elé két-három szemet. Ha elforditja a fejét, akkor tűzpirosra éghet benned az elhatározás, hogy no, most pedig bizony töpörtyűs pogácsát kell sütni. Ennivalót nem dobálunk el, emlékezvén a 91-es háborút követő időszakra, ami “Nagy éhezés” cimen vonult be a tudatodba.(erről majd egyszer mesélek, de nem most)
Előrángatod a konyhaszekrényből a kék füles kisvajlingot (aki nem tudja mi az, vegye elő a “Tájjelegű szavak és kifejezések” szótárát) belelöttyintesz úgy találomra fél liter tejet. Onnan lehet megtudni, hogy megvan már a fél liter, hogy mikor megemeled a tejesdobozt, akkor sokkal könnyebb, mint mikor elkezdted önteni. Beleteszel egy kocka élesztőt a tejbe (a franc se tudja, hogy mennyi deka, apró betűkkel van rányomtatva a súlya), és két kanál cukrot. Odateszed a radiátorra, és egy bizonyos időre megfeledkezel róla.
Előveszed a húsdarálót, az asztallapra illeszted, és a daráló alján lévő lyukba dugsz egy kanalat, amivel addig tekered, mig erősen nem áll az asztalon.

Időközben a barátod keres a szkájpon. Te lelkesen odarohansz, és elkezdetek beszélgetni. Eszedbejut, hogy még délelőtt ott felejtetted a táskád az üzletbe, meg egyébként sincs itthon liszt, ami nélkül nehéz pogácsát sütni. Bocsánatot kérsz a barátodtól, és elrohansz az üzletbe, és hálát adsz az égnek, hogy ha hülye is vagy, legalább az égiek segitenek, mert a mobilod otthon maradt tölteni, a pénztárcád pedig a kosaradban, és a táskádban lényegében semmi értékes nem maradt ami végett érdemes lett volna valakinek megfújni. Mikor megejtetted a bevásárlást, ismét odaülsz a gép mellé chatelni, de egy magasabb székre odakészited a töpörtyűt, aminek le kell vagdosni egy éles késsel a kemény héját. Szorgosan vagdosol, miközben beszélgetsz. Mikor már kellőképpen zsiros a billentyűzet, akkor körülbelül kész a töpörtyű. Ismételten elnézést kérsz, és elmész ledarálni a héjától megszabaditott töpörtyűt, a héját odaadod a macskáknak, akik nem annyira válogatósak, meg egyébként is növendék gyerekek, és a vasat is megennék.

Darálsz, darálsz, és azt a zsiros barnás trutymót, ami kijön a daráló másik végén rákennéd a tésztára, ha megcsináltad volna. De mivel nem, igy megint egy kis szünet következik be, miközben te elmész a konditerembe edzeni a lányoddal. Két óra intenziv edzés után holtfáradtan hazaérkezel, és már csak annyi energiád marad, hogy az élesztőbe belezúditsd a kiló lisztet, két kanál sót, 15 deka margarint (Randevú a Rámával), és úgy találomra összegyúrod az egészet. Kinyújtóztatod a gyúródeszkán, (akinek nincs, annak bárminemű nem szőrös és morzsás fejület megteszi, tehát a fotel és a kanapé nem felel meg erre a célra) és no, most kened rá a zsiros trutymót, amit hivatalosan darált töpörtyűnek hivnak. Négybe hajtod a tésztát, kis lisztet szórsz a tetejére, ráhajitasz egy konyharuhát, és a hideg spájzban sorsára hagyod. Elmész aludni, és reggel fél nyolcig alszol mint a bunda.

Reggel, mikor a kávétól öntudatodra ocsúdtál, bemész a spájzba, és megnézed a tésztát. Örömmel nyugtázod, hogy a liszt, a cukor és az élesztő legalább tette a dolgát, és szép nagyra növesztették a tésztát.

Ismételten beszórod liszttel a nem szőrös morzsás és egyebes egyenes felületet, és nyújtófával, vagy annak hijján teli boros vagy söröspalackkal (itt azért jobb a teli üveg, mert az emberben az a tudat, hogy sütés után borozik/vagy sörözik és pogácsát eszik, jobb érzéseket tud kelteni, mint ha üres üveggel nyújtogatna) kinyújtod a tésztát, majd ismét négybe, vagy a franc tudja hányba hajtod, soha nem számoltam még, de igy irja a szakácskönyvben.

Most 2o perc szünet következik, aközben szép zenéket hallgathatsz a többiek blogjában, mivel a sajátodba még nem tudtál kedvenceket felrakni szőkeségedből kifolyólag.

Itt most illik a zene mellé bekapcsolni a rernit is. Akinek nincs, és eddig követte az utasitásaimat, annak örömmel jelentem, hogy dobatja az egészet a kukába, mert sajnos ilyenkor december elején semmi ötletem nincs rernit helyettesitő eljárásra. Nyáron még esetleg, a forró ablakpárkányon….

De vigasztalódjon, hogy ez a kukábaöntős változat hizlal a legkevésbé. Lehet, hogy szabadalmaztatom, “Töpörtyűs pogácsa fogyni vágyók részére” néven.

A rernit a legerőssebb fokozatra kell állitani. Onnan lehet megtudni, hogy melyik a legerősebb fokozat, hogy a gombot már nem birod tovább tekerni.

A pogácsa szépen négybehajtva nyugszik az egyenes nem szőrös és morzsás felületen. Ismét megfogod a nyújtófát, illetve az azt helyettesitő boros or sörös üveget, és kinyújtod vele a tésztát másfél centi vastagra. (Most a többiek kedvéért lecentiztem, mert a szakácskönyvben úgy van irva, hogy “egy ujjnyi vastagra- honnan tudják milyen vastag az én ujjam, mikor nem is ismernek? Nougye.Arról nem is beszélve, hogy nem irták bele, melyik ujjamat kell mértékegységül venni.)

Fogsz egy éles kést, vagy él nélüli egyenes vonalzót, és vonalakat húzgálsz a kinyújtott tésztára, egyszer keresztbe, egyszer meg hosszába. Sokat, és a tészta teljes hosszában és szélességében, úgy mint ahogy csinálta a Kaptár 1-ben a darabolós lézersugár a váratlan behatolókkal. Majd egy igen delikát részéhez érkeztünk a műveletnek: egy üres, négyésfél centi átmérőjű, még nem használt, aránylag tiszta borospohárral olyan kis kerek izéket szaggatsz ki a tésztából (ez a nyers pogácsa, hölgyeim és urraim, szenzáció, tessék megnézni azoknak akik eddig még nem merészkedtek a konyha közelébe) amiket bekensz egy egész tojás (héja nélkül értendő) villával fellazitott anyagával.

Egy tiszta tepsziben szépen sorban, vagy akárhogy lerakod a pogácsákat (nekik már úgyis mindegy hogy vannak belerakva), és beteszed a sütőbe. Odahúzol egy széket a rerni elé, öntesz magadnak egy pohár bort, mert már a poharat úgysem használod, és figyeled a művedet a rerni üvegajtaján keresztül. Mikor szép piros a pogácsák teteje, ki lehet venni a rerniből. Kész a mű, lehet fogyasztani.

Akik túl maceránsnak tartják a folyamatot, vagy valamilyen okból kifolyólag nem sikerült az alkotás, azoknak szeretném felhivni a figyelmét, hogy a péknél egész jóizű töpörtyűs pogácsákat lehet kapni olcsó pénzért.

Borozni meg az mellé is lehet.